Fábri Edit /Fábry/ (1923-1990)

A Pesti Izraelita Hitközség Terézvárosi Ifjúsági Csoportja - amely egyike volt a tucatnyi hasonló szerveződésnek - előadói estet rendezett 1938 áprilisának első napjaiban. Az Újság erről szóló híradása szerint a közreműködők között volt Fábry(i) Edit. Ez volt az első nyilvános beszámoló fellépéséről. Majd követték az 1939-es és az ezt követő években a híradások, amelyekben már operaénekesként említették. 1940 áprilisában már olyan énekesekkel szerepelt együtt, mint Fehér Pál, Spiegel Annie, Bencze Miklós.
Fábry Edit a lexikonok szerint 1923-ban született. Ezt az adatot nem támasztják alá az előbb felsorolt, az első fellépéseit tartalmazó említések. A Farkasréti temetőben álló sírkövén a születési adat 1919, és ez lehet a helyes időpont. Ezt erősíti tartalmilag a Színház című lapban, 1946-ban készült, az indulásáról szóló interjúrészlet is:
„Zongorajátékosnak készültem, a zeneakadémián szereztem tanári oklevelet. Közben kiderült, hogy van hangom – és egyidejűleg megkezdtem az énektanulást. Kármán Iréntől tanultam, neki köszönhetek mindent, – szegényt kivégezték a nyilasok… Sokat énekeltem már a rádióban, legutóbb önálló műsort is: Mozart dalokat és áriákat.”
Az OMIKE Művészakcióban 1941 decemberében mutatkozott be egy délelőtti Lehár-revü egyik énekeseként.
Hosszú szünet következett 1942 októberéig, de onnan kezdve sorozatban lépet fel Berté: Három a kislány című énekes játékában, mint a három kislány egyike. Ezt követte egy Offenbach-revü, benne szerep a Szép-Helénából és az Orfeuszból. Volt még ekkor egy fellépése D’Albert: Hegyek alján című zenedrámájában. Legközelebb azután 1943 őszén lépett a Goldmark-terem színpadára, igaz fontos szerepben: Verdi: Álarcosbáljában énekelt, mint Oszkár apród.
A Goldmark-termi fellépések mellett még többször énekelt a zsidó fiúárvaház templomában 1944 első hónapjaiban. Ezekről beszámolva így tudósított az Újság 1944 februárjában: „Medák Sári, Darvas Ibolya, Fábry Edit, Gödry Kató kulturált éneke, stílusos előadásmódja minden dicséretet megérdemel.”
Hosszabb szünet következik, a német megszállás ideje alatti életéről nincs adat. 1945 őszén már fellépett a rádióban, Szabolcsi Bence előadásaiban. Tagja lett egy kis kamaraoperai társulatnak, amely 1946-ban mutatkozott be kisebb Mozart darabokkal.
1947 a nagy változás éve. A Szabadság áprilisban bemutatta az Operaház új szereplőit. A cikk a következő mondatokkal zárult: „Most debütált az Operaházban Fábri Edit is, mint Oszkár apród. Muzikális, kellemes, fiatal énekesnő, de az első fellépés izgalmában könnyű hangja nem tudta mindig keresztülszárnyalni a nagy termet.” Egy év múlva egy másik beszámoló a Haladás februári számában, amely az Új Operabarátok Egyesülete hangversenyéről számolt be már így írt Fábri Editről: „szokatlan iskolázottságról és muzikalitásról tett tanúságot, amellett, hogy hangja a legkülönbözőbb regiszterekben is kifogástalanul csengett.” 1947-1948-ban a budapesti Operaház ösztöndíjasa volt.
1950-1952 között a berlini Staatsoper stúdiójának magánénekeseként szerepelt. 1955-1960-ban az Országos Filharmónia szólistája volt. 1957-1959-ben a drezdai Staatstheaterben vendégszerepelt, operettek jelentős szerepeit énekelve.
1960-1962 között lett a Fővárosi Operettszínház magánénekese. 1964-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, 1974-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. Mint szólista az opera és operett terén éppúgy otthon volt, mint a daléneklésben. Mint pedagógus kiváló tanítványokat nevelt fel.
1990. október 20-án hunyt el. A Liszt Ferenc zeneművészeti Főiskola rövid gyászjelentésében 72 évesnek említi.

https://www.youtube.com/watch?v=YB9pFFoh-uA

• Képek
• Cikkek
• Műsorfüzetek
• Hang anyagok