Dénes Vera /Sándor Frigyesné/ (1915-1970)

Gordonkaművésznő. (Budapest, 1915. márc. 12. -  Budapest, 1970. márc. 16.)

1936. február végén az akkori lapok által hetente közölt rádióműsorban jelent meg először Dénes Vera neve. A beharangozott huszonöt perces műsort egy énekesnővel osztotta meg az akkor 21 éves gordonkaművésznő. Egy hónap múlva tűnik fel újra a lapokban, amikor beszámolnak a zeneakadémia növendékhangversenyéről, ahol Dénes Vera egy Brahms vonósnégyes tagjaként vesz részt „az egészséges lendületű, fiatalosan friss produkcióban”, ahogyan a Pesti Hírlap fogalmaz. Ettől kezdve sűrűn szerepel a különböző lapok zenei tudósításaiban.

A színrelépést követően szinte azonnal tanítani is kezd. 1936 augusztusában a megjelent hirdetések szerint a „Szekeres Zeneiskola” új tanárai között találjuk. Folytatja tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán, 1937-ben a növendékhangversenyen bemutatott játékáról írt így a Pesti Napló: „Dénes Vera … bensőségesen, vérbeli muzsikus áhítatával és odaadásával játszott hangszerén”. A siker ez időben állandó, folyamatosan hangversenyezik, jelen van a rádió zenei műsoraiban, a bécsi nemzetközi zenei versenyen a döntőbe jut. A hangversenyek jelentős részében már ekkor együtt muzsikál későbbi férjével, Sándor Frigyes karmesterrel.

1940-től - a ritkábbá váló tudósítások szerint - fellépései egyre inkább az izraelita kulturális helységekre, de legalábbis az állami hangversenyélettől távolabb eső helyekre szűkülnek. Az OMIKE Művészakcióban az első fellépése az 1940 januárjában rendezett Goldmark-esten történt. 1944-ig a Művészakció adott számára többé-kevésbé folyamatos koncertezési lehetőséget. 1940 júliusában kötött házasságot. 1944 márciusa után a felszabadulásig hamis papírokkal bujkáltak Budapesten külön-külön.

1945 májusában jelent meg az első hír fellépéséről: részt vesz a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által rendezett művészdélutánon. Októberben már szonáta esten lép fel, ahol „lelkes muzikalitásának újabb bizonyítékát adta” számol be a Magyar Nemzet. Fellép Budapesten kívül is, amely hangversenyeket sokszor nehéz körülmények között sikerül megrendezni. Erre példa a Szegedi Kis Újság 1947 februárjában megjelent cikke:

„Fagypont körüli hőmérsékletű teremben a hidegtől szinte meggémberedett közönség előtt valóban hősi teljesítménynek számított Dénes Vera, a kiváló gordonkaművész hétfői hangversenye. Ilyen körülmények között természetesen nem lehet kívánni a művésztől tökéletes koncentrációt, teljes feloldódást és éppen ezért mindennél jobban dicséri Dénes Vera kivételes művészetét az a tény, hogy ilyen mostoha körülmények között a művészi élvezetre legkedvezőtlenebb feltételek mellett is rendkívüli zenei élményt tudott nyújtani.”

1945-től a Székesfővárosi Zenekar, majd az ebből alakult Magyar Állami Hangversenyzenekar szólógordonkása volt. 1952-ig játszott a Tátrai-vonósnégyesben is. 1960-tól haláláig tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Hazánkban és külföldön is nagy sikerrel hangversenyezett; számos ősbemutató és premier, modern művek bemutatása fűződik a nevéhez. „Szeretem az új műveket, még a kísérletek is érdekelnek és szórakoztatnak”- mondta 1961-ben, az Érdemes Művész díj odaítélésekor, a Film Színház Muzsiká-ban készült interjúban.
Liszt-díjas (1954, 1959, 1962), érdemes művész (1961). 

• Képek
• Cikkek
• Műsorfüzetek
• Hang anyagok